A Rooibos tea mint élvezeti cikk és mint gyógyhatású készítmény

Beszélgetés a vörös teáról és hazájáról, Dél-Afrikáról egy csésze frissítő tea mellett.

Meghívott előadó: Simon András.

A rooibos a búrok, vagyis az afrikai holland telepesek afrikansz nyelvén vörös bokrot vagy vörös cserjét jelent, amely elnevezés a fermentáción átesett növényi részek (levél, illetve kéregdarabkák) szép mahagónira emlékeztető, illetve ezek forrázatának mélyvörös rubin színére utal. Kizárólagos természetes élőhelye a dél-afrikai Cedarberg környéke, amely Cape Town-tól északra terül el.

A rooibos, tudományos néven Aspalathus linearis, a több mint kétszáz fajt számláló Aspalathus nemzetség egyetlen haszonnövénye. 1–1,5–2 méterre megnövő cserje, amelynek a föld felett nem sokkal elágazó hosszú, rendkívül hajlékony, sima vesszői 1-5 centiméter hosszúságú, 1 milliméter vastag, finoman szőrözött, sötétzöld, tűlevélszerű levélkéket hordoznak. Kis sárga virágai tavasszal jelennek meg, és kora nyárig virítanak, majd a megtermékenyítés után kialakítják az egymagvú hüvelyterméseket, amelyek vastaghéjúak, sárgásbarna színűek. A magok világossárgák, kemény héjúak, és igen értékesek. A felnyílás a hüvely hirtelen felrepedésével és a magok kilövellésével történik, így begyűjtésük komoly gondot jelentett egészen addig, amíg rá nem jöttek arra, hogy egy endemikus hangyafaj lelkesen gyűjti, felhalmozza a bolyban. Ezután a bolyok felkutatásával és feltárásával jutottak hozzá az értékes magokhoz. Mind a mai napig előfordul a hangyáktól való „magrablás”, ám manapság a legelterjedtebb az éppen felnyíló növények körüli homok átszitálása.