Úton lenni Oroszországban

Szimbiózis Napok 2016
2016.05.06.

péntek
17:00 - 18:30
Nagyterem
Auróra - földszint


Előadások, képek, beszélgetés

Az utazás nemcsak helyváltoztatásként fogható fel, hanem egyfajta állapotként is. Az úton levő ember és környezete dinamikus kapcsolatban hat egymásra. Ezt az állapotot vizsgáltuk Oroszországban, ahol az utazás egyszerre kihívás és napi rutin.  ▪  Fotó             

Előadások:

  • Nagy Zoltán (PTE Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék): 

„Az erdőben – mint otthon”. A vaszjugáni hantik útjai

  • Mácsai Boglárka (MTA Nyelvtudományi Intézet):

Aki biztosan hazavisz – helyi közlekedés egy baskortosztáni járásban

  • Mészáros Csaba (MTA BTK Néprajztudományi Intézet):

UAZ-zal a tajgában: áldozás és szerencse Jakutia útjain

Az előadók 2011 és 2015 között együtt tevékenykedtek az OTKA „Szimbolikus tájak és etnikus kapcsolatok Oroszországban” nevű kutatási programjában.

[Fotó megtekintése nagyobb méretben]



Az utazás nemcsak egy átmeneti helyzetként (illetve helyváltoztatásként) fogható fel, hanem egyfajta állapotként is. Az úton levő ember sajátos módon kerül kapcsolatba a környezetével és sajátos stratégiák szerint kívánja biztosítani az utazás sikerét. Az utazás helyváltoztatással jár, amelynek során határokat lépnek át az utazók. A határok folyton változnak, egy ember élete során az ismert, otthonosságot jelentő, és a nem ismert, veszélyes területek kiterjedése és elhelyezkedése attól függően vándorol, hogy mely vidékről van első kézből való személyesen megélt ismerete. E gyakran bejárt és érzékelt tájakba és környezetekbe azonban szinte belehelyeződnek az utasok, és annak nem a felszínén haladnak, hanem benne. A környezet a mozgásuk, a benne létezésük által változik. Az ember és a környezete utazás közben folyamatosan kommunikál. Az állatok nyomából, viselkedéséből, az út állapotából mintegy történeteket olvasnak az utazók – az utazókat pedig folytonosan figyeli és számon tartja a környezete. Az utazás közbeni folytonos interakció a környezettel és a haladás közbeni élménygyűjtés igénye egyben azt is jelenti, hogy az utazónak nem az az egyetlen célja, hogy a kiinduló helyről eljusson a célállomásra, hanem az is, hogy az út közben újra megélje az utat – az érzékszerveivel, és spirituálisan érzékelje azt a környezetet, ahol elhalad, és eközben érzelmileg ráhangolódjon az utazásra. A helyesen elvégzett utazás egy kicsit maga lesz a cél.
Az előadók oroszországi példák segítségével mutatják be azt, hogy milyen állapot, milyen élethelyzet az utazás.