Kovács Gábor: Auschwitz. Szétváló sorsok
Az ember és tragédiája részeként

Kovács Gábor (Független Kutató): Auschwitz. Szétváló sorsok

„Nem szép az, ami emberi kínból fogant. Nincs igazság, ami e kínt feledtetné. Nincs jó, amely igazolná.” (Tadeusz Borowski)

Az Auschwitzba érkező transzportok résztvevői – tudtukon kívül is – választóvonalhoz érkeztek, életük és sorsuk választóvonalához. Ez a választóvonal azonban nem valami láthatatlan és megfoghatatlan erő volt. A birkenaui rámpán napi rendszerességgel, naponta többször is erőszakosan választottak szét addig párhuzamosan haladó sorsokat, életeket. A szelekció borzalmai, a gázkamrák és a tábori élet testet, lelket felemésztő rideg valósága, ami nem tűrte az egyén unikalitását, ami csak feláldozható, arctalan és sorszámmá degradált tömegben tudott gondolkodni, amely minden fogoly résztvevőjét arra kényszerítette, hogy ne tervezzen hosszú távon, csak a következő percre, esetleg órára, mind-mind olyan momentumok, amelyek megismerésre érdemesek, tanulni, okulni kell belőlük.