András Hanga: Kisebbségi sors saját országban
Az ember és tragédiája részeként

András Hanga (BCE TKDI): Kisebbségi sors saját országban: románnak lenni Székelyföldön

A demokratizálódó Romániában, az EU-hoz közeledve, az erdélyi magyarság meg tudta erősíteni korábbi intézményeit és újakat is képes volt létrehozni. Az Anderson által leírt elképzelt közösség ebben a speciális helyzetben a történelmi közigazgatási egységek felé fordult, a korábban létezett tájegységek – Gyergyószék, Csíkszék, Gyimes, Udvarhelyszék, Marosszék és Háromszék – lakói emlékeikben közös nevezőként Székelyföldet ismerték fel, mint kulturális, közigazgatási, illetve földrajzi egységet és létrehozták a rájuk jellemző sajátosságaikat, ami kisebbségi nemzeti létük alapja, illetve az autonómiára való törekvésük eredője. Ismerjük a székelyföldi törekvéseket, hogyan szeretnének autonómiát, biztosítékot nyelvi, kulturális örökségük megőrzése érdekében, azt viszont kevésbé tudjuk, hogy a „magyar megyében” lakó románok hogyan élnek a szimbolikusan létező Székelyföldön. Hogyan lehet egy többségi tudattal rendelkező magyar településen többségi tudattal rendelkező románnak lenni, napi szintű etnikai konfliktusok nélkül? Hogyan lehet saját országban kisebbségiként élni? A kérdésfelvetés már csak azért is fontos és releváns, mert a két nemzeti közösség közötti érintkezési pontok jelenthetnek egyfajta konszenzust a székelyföldi autonómia létrehozásában. A kölcsönös gyanakvás és vádaskodás, az egymás nem-ismeretére, a szándékok félreértelmezésére és etnikai alapú konfliktusok kirobbanásához vezethetnek. Ezeket a kérdéseket igyekszik előadásom feltárni egy esettanulmány kapcsán