Jay Ruby írja egyik tanulmányában az antropológiai filmről, hogy az igazából nem a másikról szól, hanem a másik és a kutató közt kialakult tünékeny és törékeny kapcsolat lenyomata. A misszionáriusok – illetve a missziológusok, hogy a tevékenység mögötti diszciplínára is utaljak – és az antropológusok sokszor kerülnek konfliktusba egymással, ám mindkettő munkájának középpontjában ez a törékeny kapcsolat áll. A kérdés azért is érdekes, mert mindkét diszciplína történetének utóbbi néhány évtizedét egy sajátos lelkiismereti krízis és ebből következő paradigmaváltás jellemzi. Ennek középpontjában az a felismerés áll, hogy a misszionáriusok csakúgy, mint az antropológusok – más-más módon bár, de – tevékeny részesei voltak a nyugati gyarmatosításnak. A rendelkezésemre álló idő alatt azt szeretném bemutatni, hogy miként vallanak erről a két tevékenységet reprezentáló fotográfiák, hogyan követhető nyomon és értelmezhető segítségükkel a misszió mint társadalmi gyakorlat megváltozása. Végül pedig más tanulságok közt szeretnék néhány részlettel hozzájárulni az antropológiai képhasználat sajátszerűségével kapcsolatos, napjainkban zajló diskurzushoz is. A "Társadalom és Fotográfia" szekció előadása.
| |
||||