„A public art mű a kistelepülések alapvető problémáit, az elöregedést és az elnéptelenedést állította középpontba. A művész megmintázta Karakót, a 220 lelkes Vas megyei települést és környezetét, majd 70 x 80 cm-es méretben betonba öntötte a makettet... ...A szobrot a karakói Polgármesteri Hivatal előtt állították fel. Az alkotó a tájelemeket színesre festette, de a falu precízen megformált házait fehéren hagyta. A projektindító megnyitó napján a település lakói közösségi akció keretében festhették ki saját házukat a maketten. Az aktusra a falu minden lakója személyre szóló meghívót kapott, amelyben a művész gyengéd fenyegetést is megfogalmazott: aki nem gondoskodik a maketten háza lefestéséről, azé végleg fehéren marad. Aki nem akart szégyenben maradni, az vagy eljött, vagy legalább gondoskodott a képviseletéről. (…) A közel ezeréves település a Marcal folyónak köszönheti a létét. A nyárádi bauxitbánya bezárásával azonban vize elapadt, csendes folyásúvá vált, elmocsarasodó partját a természet lassan visszahódította. (…) A művész szimbolikus gesztussal él: a plasztikán elhelyezett csap vize egy kis vízgyűjtő medencében összegyűlve a makett-Marcal medrét táplálja, ismét bővizű folyóvá változtatva azt. Az önkormányzat kérésére a mű a public art program után is köztéren maradt." Kapcsolódó linkek: Műleírás: http://www.lektoratus.hu/palyazatok/publicfalu/takacs/muleiras.pdf
Megvalósult mű: http://www.lektoratus.hu/palyazatok/publicfalu/takacs.foto.html Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus: http://www.mmikl.hu/
| |
||||