A börtönökben a rabok egyik alapvető kommunikációs eszköze és csatornája a rajzolás és a festés. A rajznak – mint eszközzel létrehozott képi kifejezésnek - több formája van, amelyek közül a falfirka vagy a tetoválás, sőt talán az önkárosítás is egy teljesen egyedi kifejezési eszköz a börtönben. Ugyanakkor a rajz megelőzi az írást az emberiség történetében. Érdekes ennek kapcsán, hogy a börtönökben a világ minden részén alacsonyabb az íráskészség, és azon társadalmi szegmensek tagjai kerülnek a börtönökbe, akik kevésbé iskolázottak. A börtönben felbukkanó szimbólumok kutatása ezért az egész emberiségről kialakult képet gazdagíthatja. A spontán vagy a másolva készített rajzok leggyakoribb témája a szexualitás vagy az erő és a vagyon sajátos reprezentációja. Ezen rajzok elemzése minőségi módon járul hozzá a fogvatartotti mentalitásról és életfelfogásról szerzett tudásunkhoz. A rajzokon és a festményeken ugyanakkor gyakori a mitikus lények és a szörnyek ábrázolása is. Vajon mit szimbolizálnak ezek a szörnyek? A fogvatartott lelki történéseit? A fogvatartott társadalomképének lenyomatai? A közösségi kiközösítő fenyegetés észlelései vagy kifejezései? Mit jelentenek ezek a rajzok a börtön elméleti és tapasztalati rendszerében? Milyen benyomást keltenek a szörnyeket ábrázoló börtönrajzok bennünk?
| |
||||